Hőszigetelő rendszer: A hőszigeteléshez szükséges, egymással a leghatékonyabb eredményt hozó anyagok válogatott összessége. Bizonyos szigetelőanyagok, csak bizonyos ragasztókkal tehetőek fel, valamint a gyártó sokszor határozza meg az üvegháló és egyebek típusát, hogy magas minőséget biztosíthasson az általuk gyártott szigetelőanyag.
Polisztirol: Az egyik leggyakoribb szigetelőanyag, mely nem más, mint a hungarocell bizonyos sűrűségű, típusú változata.
Üveggyapot: Laza töltőanyagként és sík felületek szigeteléseként alkalmazott, összefonódó szálakból álló, levegős, kis sűrűségű puha anyag. Népszerű hőszigetelő.
Kőzetgyapot: Kiváló páraáteresztő képességekkel bíró hőszigetelő anyag, mely szintén kis sűrűségű és levegős, alkalmazzák befújásos technológiával is.
Poliuretán hab: Kétkomponensű, sokrétűen felhasználható anyag, melynek szilárdulása a két komponens és levegő közti kölcsönhatásnak köszönhető. kemény, erős anyag, ugyanakkor kis sűrűsége, levegőtartalma okán nagyon jó szigetelő.
Fújható szigetelés: Porózus üveggyapot alapanyagot használó megoldás, mellyel vízszintes felületek szigetelését lehet könnyen és gyorsan megoldani. Nagy előnye, hogy a nehezen hozzáférhető zugokba is bejuttatható.
Dübelezés: A hőszigetelő rendszerek mechanikai rögzítését nevezzük így, mely önmagában nem ad kielégítő tapadást, ezért csak a szigetelő ragasztóval együtt kaphatjuk meg a szükséges felfogatást. Főleg a szél szívóhatása miatt van rá szükség.
Hőhíd: Azok a pontok, ahol többdimenziós hőáramlás és hőmérséklet különbség alakul ki. Minden szerkezetnek van vagy vannak hőhídjai, ezeket megszüntetni nem, de mérsékelni nagyon jól lehet. Energiaelnyelő lyukaknak is nevezik őket.
Inhomogén szerkezetek: Így nevezzük a könnyűszerkezetes házakat, tetőket.
Hidegburkolat: Padlók és falak legfelső rétegű burkolása főleg kőzetből készült anyagokkal, mint a csempe, a járólap.
Melegburkolat: Padlók és falak legfelső rétegi burkolása fából, textilből készült anyagokkal, mint a padló, szőnyegpadló, lambéria.
Hőkibocsátási tényező: A hőkibocsátási tényező azt mutatja meg, hogy egy fal két oldalánál lévő légtér között mekkora a hőáramlás a melegebb helyről a hidegebb rész felé. Ezt az értéket 1négyzetméteres területenként mérik, jele az „U”, mértékegysége pedig W/m2K. Minél nagyobb a hőkibocsátási tényező, annál több hő szökik ki az épületből a falakon keresztül.
